Lovasíjászat:

Az ősmagyarok minden napjainak részét képezte a lovaglás és a harc. Folyamatosan képezték magukat törzsi vadászatok, játékok és versengések alkalmával. A könnyűlovasok mesterien kezelték az íjat, melynek elkészítése 5-10 évig is eltarthatott. A magyarok a visszahajló, úgynevezett reflex-íjat használták. A nyíltegez 70-75 cm hosszú volt és fakéregből készült, ebben tartották a nyílvesszőket, melyekből egyszerre többet is tartottak a kezükben. A harcosok az íj és nyíltegezt is az övükön viselték, nem pedig a hátukon. A nyereg kétkápás volt és a váza fából készült, melyre állatbőrt feszítettek.
A magyarok szinte összenőttek szívós, kicsiny lovaikkal, oldalra és hátrafelé is kiválóan nyilaztak. A nyílharc után tömör harcvonalba fejlődtek, és vágtában rohanták meg az ellenséget, a harcosokat kopjával taszították le a lovukról. A fokos és a szablya használatára csak a menekülő sereg üldözése vagy a maguk védelmében került sor.

Fogathajtás:

A fogathajtás már az ókori görög Olimpiák versenyszámai között is szerepelt. Az első szakszerűen megörökített kocsiverseny Homérosz Iliászában olvasható.
A kocsiversenysport a római császárok korában óriási méreteket öltött. A Circus Maximus Augustus császár korában 150.000 néző, Domitianus uralkodása alatt 385.000 néző befogadására volt alkalmas.
A modern szervezett sport azonban alig több mint 100 éves múltra tekint vissza.
1970-ben tette hivatalos sportággá a Nemzetközi Szövetség (FEI), melynek határozata értelmében az első hivatalos Európa Bajnokságot 1971-ben éppen Budapesten rendezték, négyesfogathajtó kategóriában.

Távlovaglás:

Talán a mai lovassportok közül a távlovaglás tekint vissza a legrégebbi múltra. Bukephalos Nagy Sándort állítólag 18.000 km-en át vitte a hátán. Az amerikai póniexpressz egyik lovasa hat hónapon át hetente, a hét három éjszakáján, 480 km-t tett meg.

A 19. század végén a katonaság rendezett hosszabb távon távlovagló versenyeket. A Bécs-Berlin között 1892-ben megrendezett távlovagló verseny a magyar lovak átütő sikerét hozta. Mivel sok ló nem élte túl a megpróbáltatásokat, ma már igen szigorú szabályok mellett rendezik meg a távlovagló versenyeket. A Nemzetközi Lovas Szövetség 1980-ban hivatalos szakágává nyilvánította a távlovaglást.

A speciálisan erre a célra tenyésztett és felkészített lovakon a versenyzők különböző távokon (30-120 km) indulhatnak. A pálya előre meghatározott útvonalon halad, s változatos terepviszonyokkal rendelkezik.

Öttusa:

A 19. században egy fiatal francia lovassági tisztnek sürgős üzenetet kellett a célba juttatnia. Végiglovagolt az egyenetlen terepen, ellenséges vonalakon át, míg valaki kivont karddal útját nem állta. Párbajban legyőzte ellenfelét, de közben egy másik ellenséges katona kilőtte alóla a lovat. Miután egy lövéssel leterítette ezt a katonát is, a tiszt futva folytatta útját. Végül egy vad folyót átúszva, átadta a fontos üzenetet. A legenda szerint így született meg az öttusa.

Az öttusa először az 1912-es stockholmi olimpián mutatkozott be, a 2000-ben megrendezett olimpián pedig már szerepelt a női öttusa is. A verseny egy napon zajlik, és öt számból áll.

A lövészet az első versenyszám, melyet a körmérkőzéses vívás követ. Ezután jön a szabad stílusú, kétszáz méteres úszás, majd a díjugratás. A versenyzőknek húsz percük van kiismerni a lovat, mielőtt az ugratás elkezdődne. Végül 3000 méter futás zárja a versenyt. A versenyzőket pontjaik alapján sorban indítják, ezért aki először lépi át a futás célvonalát - az lesz az olimpiai bajnok.

Díjlovaglás:

A díjlovas bemutató a ló és lovas közötti tökéletes harmóniát és összhangot mutatja be, tulajdonképpen az idomítás alfája és omegája. Már XIV. Lajos hadseregének kiképzésében sokat adtak arra, hogy a katonák lova egy talpalatnyi helyen is engedelmesen mozogjon, forduljon, robbanékony, mégis nyugodt legyen.

A díjlovaglás célja a ló alkatának, mozgásának és képességeinek harmonikus kifejlesztése. A díjlovagló versenyek a nemzetközileg előírt díjlovagló négyszögben zajlanak, ahová a ló kiképzési fokának megfelelően, meghatározott feladatokat írnak ki.

A díjlovaglás leglátványosabb formája az úgynevezett Zenés Kűr, ahol a zenével összhangban mutatják be csodálatos gyakorlataikat lovaikkal a lovasok.

Díjugratás:

Dublinban, 1864-ben rendeztek először nyilvános díjugratóversenyt, melynek célja a vadászlovak alkalmasságának vizsgálata volt. A verseny egy magasugró és egy távolugró versenyszám megrendezéséből állt, s ez jelentette a modern, mai lovassport kezdetét is.
Ma az ugratóversenyek a lovassport egyik leglátványosabb, legnépszerűbb versenyei. Ebben az ágban található a legnagyobb számú versenyző.
A lovasok egymástól eltérő magasságú és szélességű akadályokból álló sorozaton ugratnak át. A cél: a legkevesebb verőhibával a szintidőn belül teljesíteni a pályát.

---

Oldal: Lovas sportágakról néhány dolog
szeplovak-oldala.hupont.hu - © 2008 - 2024 - szeplovak-oldala.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat