Ha a ló végtagjának megbetegedése miatt munkáját nem tudja végezni, sántaságról beszélünk. A sántaság elbírálását mind a három mozgásnemben végezzük el, tehát lépésben, ügetésben és vágtában, bár a vágtában történő elbírálás a legbizonytalanabb.
Egyenes vonalon, majd körön mozgatjuk a lovat kantározva, és szabadon, hosszú száron vezetve. A bíráló távolabb álljon a lótól, hogy jól láthassa a kialakult mozgászavart.
Kétféle sántaságról beszélünk, az egyik az előreviteli sántaság, a másik meg a megterhelési sántaság.
Az előreviteli sántaság a lépés nyújtási szakaszában rövidül, a ló húzza a lábát. A végtag-előreviteli izmok fájdalmassága, bénulása, az izületek mozgáskorlátozása lehet az oka. Az egészséges lábra történő lépéskor az állat fejével biccent, mivel a beteg láb terhelésekor a fejét, a nyakát tehermentesítés céljából fölemeli.
A hátulsó végtag megbetegedésekor, a beteg végtag terhelésekor viszont süllyed. Megterhelési sántaság esetén a ló a mozgásban a rendesnél rövidebb ideig terheli a lábát.
Gyakori eset, hogy mind az előreviteli, mind a terhelési sántaság egyszerre jelentkezik. Az elbírálása, a pontos diagnózis megállapítása nehéz.
A patairha teljes felületének vagy nagy részének gyulladása, általában a két elülső lábon, de néha mind a négy lábon előforduló súlyos tünet.
Okozhatják emésztőszervi megbetegedések, felszívódó bomlástermékek, toxinok. Lehet traumás eredetű is.
A ló sokat fekszik, nehezen kelthető fel. Tipegve jár, hátsó lábait maga alá állítja. A hőmérséklete 40 °C is lehet, izzad.
Ha a szarutok és az irha összeköttetése nagy területen megszűnik, a patacsont a testtömeg folytán megsüllyed, vagy előre megbillen, rokkant pata alakul ki. Az ilyen pata idővel a sarokfal felé széjjeltérő gyűrűzöttséget mutat, középen a pártaszél fölött, kifejezett mélyedés tapasztalható.
Teljes pihentetés, hideg borogatás, antibiotikumos kezelés megkísérelhető, bár ennek jelentősége csak akkor van, ha a patacsont helyzete nem változott meg.
A kialakult rokkant patán az észlelt jelenségek nem korrigálhatók. A ló gyógyulására kevés a remény.
Az egyik leggyakrabban fellépő probléma a kólika, amely emésztőszervi rendellenességek, dugulás, bélcsavarodás elnevezése, a hirtelen elhullások leggyakoribb előidézője. Ilyenkor a ló nyugtalan, a hasát fájlalja, nézegeti, izzad álltó helyében. Igyekszik lefeküdni, hemperegni. Erőlködik, de nem tud üríteni. Fülünket a horpaszához szorítva nem hallani a bélmozgások szokásos zaját.
Korábbi általános szabály volt, hogy a kólikás lovat az állatorvos megérkezéséig lassan jártatni kell, és nem szabad hagyni lefeküdni, ezzel szemben van, aki azt tanácsolja, hogy - ha nem vergődik - hagyjuk a lovat hemperegni, mert ezzel segíteni tud magán. Ha az állat vergődik, 20 ml görcsoldót (No-Spa) és 20 ml Algopyrint célszerű adni a nyaki izomba. Az injekciót természetesen steril tűvel kell beadni. Előzetes gyakorlat nélkül azonban ezzel ne kísérletezzünk. Kérjük tapasztaltabb személy segítségét.
Ha a lovon szúrt sebet találunk, feltétlenül kapjon tetanusz szérumot. Ezt akkor sem árt beadni, ha a lovat vakcinázták tetanusz ellen.