M. Simon Katalin Gyí, lovam, lovacskám!

Hajnalban keltem,
A vásárba mentem,
Pej lovat vettem,
A hátára ültem.
Pejkóm ezt nem bánta,
Sörényét megrázta,
Vidáman nyerített,
S mint a szél röpített.
Keményen megültem,
Benne kedvem leltem,
Meg-megsarkantyúztam,
Szép szóval biztattam:
Gyí, lovam, lovacskám,
Vérbeli paripám,
Vigyél ki a rétre,
Aranyló mezőre,
Folyónak partjára,
Fűzfa árnyékába,
Erdőnek szélére,
A világ végére!

Hogyha elfáradtál,
Állj meg egy forrásnál,
Annak csobogása
Szomjadat eloltja,
Zöld fűnek zamatja
Erőd visszaadja.
Éjszaka csöndje,
Ha leszáll fölénkbe,
Betakarózunk majd
Sötét köpenyébe,
Én lehajtom fejem
Bársonyos mohára,
Te füvet ropogtatsz,
S vigyázunk egymásra.

Szigeti Piroska: Sárgaszőrű kiscsikó 

Sárgaszőrű kiscsikó,
Mikor lesz belőled ló?
Biztos lesz belőled ló,
Mire leesik a hó.  
Ha megnőnél magasra,
Felülnék a hátadra.
Nem félnék én magamba',
elmennék a vásárba.  
Mit vennék a vásáron?
Még egy lovat féláron.
Minek nekem még egy ló?
Ha két ló van , mindig jó.  
Jön a tél és hull a hó,
Vígan csúszik a szánkó.
Gyí, te sárga, gyí, fakó!
Gyerekeknek ez való.

Somlyó Zoltán - A kovács
Az útszélen van egy kovács, a kenyere a patkolás. Csak patkol este-nappal, mindig levett kalappal. Előtte bőrkötény fityeg, a lovat úgy patkolja meg. Hét patkószeg kezében, haja lobog a szélben. Mind hozzájőnek a lovak, pejek, feketék, táltosak,		az apraja, a nagyja – patájuk símogatja. És biztos lábbal, vidoran, a sok ló tőle elrohan, nagy gőgösen nyerítve, rája se hederítve. Néha kínos a patkolás, mert rugást is kap a kovács de ő csak este s nappal patkol, levett kalappal.

Oldal: Lovas versek
szeplovak-oldala.hupont.hu - © 2008 - 2024 - szeplovak-oldala.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat